Szeretettel köszöntelek a Verskedvelők és könyv kedvelők közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Verskedvelők és könyv kedvelők közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Verskedvelők és könyv kedvelők közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Verskedvelők és könyv kedvelők közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Verskedvelők és könyv kedvelők közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Verskedvelők és könyv kedvelők közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Verskedvelők és könyv kedvelők közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Verskedvelők és könyv kedvelők közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kustra Gábor: Kóbor kutya balladája
Fönn az égen, messzeségben
Felkelt már az éji hold.
Alatta a szűk ösvényen
Apró, korcs kutya loholt.
Habár a lépte könnyű volt,
Haragos képe merész,
Csapzott, rút külseje alatt
Ártatlan szíve nehéz.
Ő biz' csak egy korcs kutya volt,
Aki nem kell senkinek,
Pedig olyan jó szíve volt,
Hogy az el sem hiszitek!
A kis kutya megérezte,
Valaki nézi fentről.
Talán látja a bánatát
A sötét messzeségből.
Ki vagy, ott fönn, te sápadt hold?
Miért nézel engemet?
Ne nevess a magányomon,
Ne fájdítsd a szívemet!
Bár te lennél az egyetlen,
Érző szívű barátom!
Ám ez csak egy reménykedő,
Valószínűtlen álom.
Ha már nincs ki meghallgasson,
Így neked ugatom el,
Szeretném, ha szeretnének!
De senkit sem érdekel!
Gazdag, úri, büszke ebek
Mindent megkapnak, mi kell.
Sajnos a kis korcs kutyákat,
Semmiképp nem tűrik el.
Beérném én kevesebbel,
Csak egy barátra vágyom!
Én lennék a legboldogabb
Csapzott eb a világon!
Tudom, szürke bundám koszos,
Bolhám is van, azt hiszem.
Ne ítéljetek el érte!
Mert nekem is van szívem!
Te sápadt hold, ezt odafönn
Talán nem is értheted,
Mert a szíved olyan hideg,
Mint fakó tekinteted.
Talán én is hold lehetnék!
Szívtelenül nem fájna,
Nem kellene bánatomat
Sírni a nagyvilágba!
Álmaimban társat látok,
Aki meg fog érteni.
Ily álomból de jó volna
Soha föl nem ébredni.
De ha mégis felébredek,
És elillan az álom,
Jéggé változtatom szívem,
Szét ne törje magányom.
Jégszívemmel útra kelek.
Oda hol a nap nevet,
Megmártózom a fényében
S felolvasztom szívemet.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Karácsony képekben
A szeretet ÃÂünnepe