Deme Mónika

Hol van a Nyár?

Tavasznak vége,

mondhatom bele megyünk a Télbe!

Annyira nincs kilátás a Nyárra,

hogy testem beöltözik a nagykabátba.

Pedig már rég kimennék a partra,

ahol szól madarak szép dala,

s  mosolyt csal arcomra,

a természet szépsége,

ami Istennek teremtése!

2013. június 4.

GENÁL PIROSKA

VIRÁGZIK A GESZTENYEFA

Hatalmas gyertya alakú

a vadgesztenye virága,

rózsaszínű és sárga .

Lombja, kerek sátor,

hűsíti szobámat,

mert épp az ablakomnál,

Nyáron jó szolgálat.

Pedig olyan öreg, odvas,

madárkák menedéke,

Télen-Nyáron itt találkáznak,

a kismadarak mindegyike.

Nagyon szeretem az öreg,

gyönyörű vadgesztenyefámat.

Gyermekkoromban, még

megmásztam, jó öreg lehet,

akkor is nagy erős volt,

nem is sejtem hány éves,

a törzsét már át sem érem!

Kustra Gábor: Kóbor kutya balladája

Fönn az égen, messzeségben
Felkelt már az éji hold.
Alatta a szűk ösvényen
Apró, korcs kutya loholt.

Habár a lépte könnyű volt,
Haragos képe merész,
Csapzott, rút külseje alatt
Ártatlan szíve nehéz.

Ő biz' csak egy korcs kutya volt,
Aki nem kell senkinek,
Pedig olyan jó szíve volt,
Hogy az el sem hiszitek!

A kis kutya megérezte,
Valaki nézi fentről.
Talán látja a bánatát
A sötét messzeségből.

Ki vagy, ott fönn, te sápadt hold?

GENÁL PIROSKA

ELJÖTT A TAVASZ

Végre itt a Tavasz,
és hamar itt a Nyár is,
már nem kell fázni,
kinyílt a sok virág is!

Oly gyönyörű a kert,
szinpompás virágaival,
és a lakásban a vázák,
rózsákkal, liliomokkal.

A Temetőben a sírok is
tündökölnek a sok virágtól,
feldíszítettem őket Pünkösdre,
az épp kinyíló pünkösdi rózsával!

József Attila- Eső

Kaszák villannak az egen,

suhogó rendekben dől a zápor.

Nagy nyalábokban,szélesen

borul a szál, zizeg, aláhull.

És búzaszemekként a cseppek

tetőkön pattognak, peregnek.

Kaszák villognak? Szuronyok.

Golyók kopognak, csörögnek boltok,

futók sortüze vet lobot,

porzik a füst, összeszorított

foggal a föld tömege zendül.

Setét lé bugyog az erekből.

Vagy csak motor zúg?S gép szövi

az aláomló puha kelmét?

Egyre átsejlik egy emlék,

a múlt s jelen között egy kép

Most viszont úgy érzem: elég!

Vastag gátakat építek elé .

Unott már a régi szürkeség

hogy kárörvendőn rám kacagjon.

Sért, a tátongó üresség

hogy újra törékeny szívembe marjon.

Hisz`sajgó, ha elragad az érzés,a felejtős

a jelenből s visszaránt oda,

hol butaságból hittem: minden szó szerető,

én bizakodó, átvert ostoba.

Hogy folytathatnám így utam bármerre?

Így, hogy félek: felkapnak, majd eldobnak?

1.  NONAPI KOSZONTO!

"Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
 segíteni ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
 nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot,
 gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
 Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
 és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk,
 s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy...KÖSZÖNÖM."

 „Nincs szebb tartalma életünknek,
 Mint megszépíteni azok életét,
 Akiket szeretünk.”

Deme Mónika: Mikor lesz a Télnek vége?

Mikor lesz a Télnek vége?

Már elég volt belőle,

én vágyok a Napfényre,

mint más a szerelemre,

amitől boldog a szíve,

s csillog a szeme!

Bízok én erősen Istenbe,

hogy hamarosan meglep vele,

s mehetek a szép rétekre,

ami a szívemnek álma,

hogy ott rátalálok a barátra

mint a méhek a világra!

2013. február 23.