Carol Bigley · Christina BigleyÖrök ​hűség – Kutyaszív Ezt a könyvet is megsírtattam, hogy mennyire szerezhetők a kutyák hűséges és milyen hálásak tudnak lenni.

Előszó:

Ez kicsike kis történet, amit leírok nem valós személyekre alapszik és valamint nem is megtörtént történet, de mégis tanulságos és mégis az igazságot mutatja be, hogy az igazság szabaddá tesz az nem más, mint Isten igéje. Néztem egy filmet és az adta az öletett!

    Szóval nagyon fontos dolgokat mondok el a történetben, ami még valós is lehet, mert Istennél minden lehetséges.

Remélem sok embernek segít majd viszont azt is nagyon remélem senkit nem bánt meg a történeteim. 

 Család kirándulni indul a kislánnyal

    Egy tavaszi napnak délutánján gondolt egyet a család, hogy elmennek kirándulni, ennek nagyon megörült a család kislánya Elza.  – Jaj, de jó, Istennek dicsőség kiabálta.  Az anyuka nem értette mit kiabál a kislánya Mikor a kislányuk soha nem tanult meg beszélni, mert, nem hallott semmit a bal fülére.

Deme Mónika-Minden időben áldom az Urat

Ébresztő Tavasz,

ne légy olyan ravasz,

mert magányos maradsz,

hanem adj nekem vigaszt,

mikor virágokba fakadsz,

nyugalmat árasztasz.

De én ugyanúgy áldom az Urat,

mikor elszáradt a fű, elhervadt a virág,

mert  Ő ugyanaz maradt

mind amikor éreztem Napnak sugarát,

s hallgatom a madaraknak dallamát,

amikor meghallottam Istennek Szent szavát,

mondtam is ezernyi hálát,

hogy nem hagyott árván vagy elveszni csupán,

hanem otthagyta kilencvenkilenc bárányát,

azért, hogy segítsen az eltévedett juhán,

mint az élete első napján.

Ima Anyák napján

Szívből szólók hozzád Atyám,

nézz le reám és áldd meg pótanyám

aki mindig nagy szeretettel vigyáz rám,

mióta haza költözött Istenhez Édesanyám!

Neki sosem mondhatta szám,

azt, hogy szívemből szeretem ám!

Szeretlek  Édesanyám,ahogy pótanyám,

így mindkettőnek szól a vers Anyák napján!

2016.május 1.

Deme Mónika 

Deme Mónika (KisMoncsika)

Kőszikla

Jézus Krisztus a Kőszikla,

amire épül az életem háza,

jöhet a vihar, mi lerombolja,

de nem tudja, mert szilárdan állok rajta,

s megvéd mind a pajzs így bátran indulok az utamra,

ami ki van jelölve a számomra!

2015. február 28.

Nincs előttem akadály

Futok hozzád folyókon át,

nincs előttem akadály,

hogy megérintésem szent ruhád,

s elmondjam Neked, szívem imád,

Benned talált rám az igaz boldogság,

mitől fényesen ragyog az általad teremtett Világ,

amiért adok is Neked hálát,

hogy tettél velem ezer csodát!

Mint őrző csillag a Föld nevű planétán,

Hordja az életet a mindenségen át,

Teste, lelke és valója utódoké,

Odaadása egész emberiségé.

A nő mágus élete minden percében,

A szörnyűség, szegénység túlélésében.

Tengermélységű az érzelemvilága,

Szivárványszínű a lelke vibrálása.

Mennyei szépet varázslók laknak benne,

E titok tudói sohasem pihennek.

Többek, mint a bölcsek – a csodák szülői,

Fűszerek, zamatok, illatok vivői.

Uram, csak egy vagyok a sok között, 
Ki bár rongyos ruhába öltözött, 
Vendégeid sorába híva lenni, 
Királyi nagy menyegzodre menni, 
Szegényen bár, de úgy szeretne! 
Mégis talán, ha meglehetne... 
 
Rongyos ruhámra félve, hogyha még 
Tekintni olykor elfelejtenék, 
Azért elottem mégis ott lebeg 
Aranytermed, s a szívem úgy remeg! 
Aranytermed, s az én ruhám, és 
Ajkamra félve jön könyörgés: 
 
Nem az elso helyre ülnék, Uram. 
A meghívottak mellett boldogan 
Húzódnék félre, félre, messzire: 
A díszes asztalnak legvégire; 
Szívem mélyén azért repesve! 
Uram, talán ha meglehetne... 
 
Uram, nem kellenének drága ételek: 
Nem tennék úgy én, mint az emberek, 
Akik jólétre jutnak: erre már 
Kívánságuk felhokben egyre jár. 
Ily ember morzsát is ehetne! 
Uram, talán így meglehetne... 
 
Uram, tudom, sok minden útban áll; 
Azért szívem mégis remélve vár... 
Kegyelmednek sugára végre tán 
Dicson csillogva irányulna rám. 
Boldoggá engem ez tehetne. 
Uram, óh, bárcsak így lehetne...

FÁRADTSÁG

Késő van.

Lehulló ruháid átlépve

Fáradt tested megpihen,

Az álmok kertjében.

Még nem alszol, szobád tompa csendje

Rátapadt a falakra,

Az izzadt mennyezetre.

Susog a diófa az udvaron,

Megreccsen az ablakkeret,

S halkan kopognak az esőcseppek,

Kopogják, hogy elrohantak az évek.

Pihen veled a szobád, s az óra halk kattogása.

A szíved mélyén a múltad feltárja.

Ujjaid billentyűként megmozdulnak,

Fáradtak, hunyd le hát szemed takaróját,

Feledd tested zsibbadását.

Fejszés András

Szeretni



Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.